A honlapot üzemeltető, régészekből, történészekből, muzeológusokból, videósokból és grafikusokból álló interdiszciplináris kutatócsoport a kelet-erdélyi dák régészeti lelőhelyek tanulmányozását és közkinccsé tételét tűzte ki céljául.

 REFERENCIÁK

A HONLAP TARTALMA

TOVÁBBI TERVEK

A digitális atlasz fejlesztése a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeuma égisze alatt zajló, „ZBOR – Ziduri, Bastioane, Orașe, Ruine. Mai aproape de cetățile dacice din estul Transilvaniei” kutatási program keretében zajlik. Partnereink a „Carpații Răsăriteni” Kulturális és Tudományos Egyesület, „Cetatea Dacică – Valea Zânelor” Kulturális Egyesület, valamint a Nemzeti Kulturális Alap Egyesület.

  • interaktív térképek
  • a lelőhelyek levegőből készített filmjei és fényképfelvételei
  • a lelőhelyeken készült film– és fényképfelvételek
  • digitális terepmodellek
  • irattári anyagok
  • szakirodalom
  • szakemberekkel készített riportok
  • művészi rekonstrukciók

A honlap tartalma csak a forrás és a szerzők megjelölésével reprodukálható és terjeszthető.

Első lépésként, a honlap a legjelentősebb, emblematikusnak számító erődített lelőhelyek bemutatására koncentrál. Munkánk legjelentősebb része, a nagyon idő– és forrásigényes terepkutatás, amely a jelenlegi fázisban még csak a lelőhelyek beazonosítására és pontos körülhatárolására koncentrál. A bemutatott lelőhelyek száma a kutatások előrehaladtával tovább fog bővülni.

Az erődítmények

Az Erdély keleti medencéinek peremén található, gyakran erdős magaslatokon elhelyezkedő, a római hódítás előtti időkben, a dákok által épített erődítmények, egykori útvonalak megfigyelőpontjai vagy a törzsi elit szálláshelyei lehettek. A Brassói-, Csíki– és Háromszéki-medencében található, földsáncokkal vagy kőfalakkal erődített, esetenként komplex falakból, teraszokból, bástyákból és tornyokból álló védelmi rendszerekkel rendelkező erődítmények már a 19. század folyamán ismertekké váltak. Annak ellenére, hogy az erődítmények egy részében átfogó kutatások zajlottak, mindmáig léteznek olyan objektum is, amelyeknek helye az idők során feledésbe merült, vagy éppenséggel alig lehet tudni róluk valamit. A szélsőséges időjárás és a tagolt terep ellenére jelenlevő nagy számú erődítmény kiemeli Erdély keleti területének jelentőségét, mint egy olyan átjáróét vagy kapuét, amely kapcsolatot teremtett a Fekete-tenger melletti területek és Közép-Európa között, és amelyet a hatékonyabb ellenőrzés és védelem érdekében jelentősen meg kellett erődíteni.

  

A vidék jellegzetes terepadottságai nem csak a dák-korban voltak kihasználva, erődítmények emelkedtek itt a korábbi időszakok, a rézkor, a bronzkor és a kora-vaskor idején, valamint később, a középkorban is. Nem meglepő, hogy a dákok előszeretettel foglalták el a korábbi korszakokban emelt erődítmények helyét, mint ahogy az sem, hogy az általuk használt erődítményekre a középkor folyamán várakat építettek.